Kölykök

A kutyafajták létezése évszázadokra visszatekintve tudatos Tenyésztői munka eredménye, hiszen kialakulásuk összefüggött az adott funkcióra (pásztor, vadász, dúvadirtó, kísérő stb.) való szelektálással. Lejárt volna a Tenyésztők ideje? Nincs szükség rájuk többé, hiszen a fajták kialakultak, innentől megy minden a maga útján nélkülük is? Valóban, az eredeti funkciók alaposan vesztettek jelentőségükből, a kutyák többsége munkanélkülivé vált. Ma -tisztelet a kivételnek-az eredeti funkcióra fittyet hányva élvezzük eme sokszínűség gyümölcsét: ki-ki ízlése szerint választhat bozontos, pucér, karcsú, robosztus, apró, avagy óriás termetű kutyát magának, figyelmen kívül hagyva az adott fajta kialakulásának eredeti célját, és az ahhoz köthető szükségleteit. De ne felejtsük el, hogy a fajták küllemi jegyei csak másodlagosak, karakterük, habitusuk aszerint változik, hogy mire lettek kitenyésztve. A kaukázusi juhászkutya tetszik? Vagy inkább a border collie? Semmi gond! Keress meg egy Tenyésztőt, és vegyél egyet. Jaaaa?! Hogy nem ad? Mert az előzetes beszélgetés során kiderült számára, hogy a körülmények, melyeket biztosítani tudsz nem alkalmasak az adott fajta fizikális, mentális egészségének fenntartására? Sebaj, menj el egy szaporítóhoz, ő majd ad, és még sok pénzt sem kér érte. Persze az idő bölcs tanító, amit már a Tenyésztő tudott a legelején, arra majd segítségével rájössz magad is. Irány a menhely….

Tehát ne bánd a kérdéseket! A te, és a -tervek szerint- leendő, imádott kiskutyád érdekeit szolgálják. Ne felejtsd el, közös cél hajt benneteket -a Tenyésztőt és téged- mégpedig az, hogy az adott egyed -és ennek eredményeképpen te magad is- boldogan éljétek az életeteket együtt.

Bizalmatlan veled a tenyésztő kezdetben? Bocsájts meg neki, hiszen az egyik „gyermeke” sorsáról dönt, így legalább olyan kritikus, mint az egy szem lányát férjhez adó anya. Ezen kívül bokros teendői – civil munkája, családja és kutyáinak ellátása- közepette naponta csörög a telefonja, esetleg kutyatartásra alkalmatlan emberek tucatja rabolja idejét. Szelídítsd meg! Nyerd el a bizalmát, hallgasd meg tanácsait, és gyakorolj önkritikát! Nagy valószínűség szerint nem fogod megbánni.

Sokallod az árat? Érthető, hiszen „csak” egy kutyáról beszélünk. Azonban a „csakegykutya” hosszú, lemondásokkal, sírással, aggódással és persze rengeteg örömmel teli év, évtized munkájának eredménye. Egy Tenyésztőnél minden egyed azzal az elméleti eséllyel jött a világra, hogy ő lesz az, aki tovább viszi az adott fajta génjeit a Tenyésztő munkája során. Nyilván ez lehetetlen, de egy Tenyésztő mindig azért hoz létre szaporulatot, mert a szülők, nagyszülők érdemesek arra, hogy reprodukálódjanak utódjaikban, és tervei szerint az adott alomban ott lesz az a kölyök, aki tenyészetében képviseli majd a következő generációt. A többiek, akik közül egy a tiéd lehet, -mind-mind csodálatos kiskutya- ugyanazzal a kezdő csomaggal indulnak neki az életnek, mint a remény béli világgyőztes: gondosan megválasztott szülei vannak, akik -nem csak aktív tenyészkutya-éveik, hanem teljes életük során megkapnak mindent, amire szükségük van. A tenyésztőnél töltött nagyjából két hónap minden perce róluk szól: a koruknak megfelelő táplálék mellett, minden, az optimális fejlődésükhöz szükséges szociális, mentális inger biztosítva van. Tehát a sokszor hallott szempont, miszerint „nem kiállításra, tenyésztésre szeretnék kutyát, csak úgy magamnak, szeretgetni” nem indok arra, hogy elfelejtsük a Tenyésztőket. Ha „csak úgy szeretgetni” olyan kutyát akarsz, aki mindent megkapott (már a születése előtt, sőt! az anyja születése előtt is 😊 ), akkor ne menj máshova, olcsóbb lehetőség után nézni! A Tenyésztés csodálatos hobbi, de egyben rengeteg MUNKA! Aki becsüli magát, és a munkáját, az el is tudja kérni annak az árát.
Sokszor hallom, hogy valaki nem engedhet meg magának százezreket egy kutyáért, így kénytelen olcsóbb megoldást keresve szaporítótól vásárolni, hiszen a kutya alanyi jogon, mérlegelés nélkül jár mindenkinek…még jó, hogy ló nem! Pedig az is nagyon cuki. Ha van 100 négyzetméter kertem, akár tarthatnék is. És ló is van a többmilliós mellett, akár százezerért is. Ja, hogy ha beteg lesz, rá kéne költenem mégis csak milliókat? Nem lesz beteg, punktum!… El kell fogadni, hogy a kutyatartás folyamatos, időnként komoly összegre rúgó anyagi ráfordítással jár. El kell fogadni, hogy valóban nem a vételár az egyetlen mérlegelendő kérdés a felelős döntéshozatal előtt.

Rengeteg a kutya a menhelyeken, minek kell tenyészteni? Erre a kérdésre is elég összetett a válasz. Kezdjük azzal, hogy Tenyésztőtől nem kerül menhelyre kutya, köszönhetően a gondos gazdaválasztásnak, a kapcsolattartásnak, segítségnyújtásnak. Nyilván történhet olyan, amikor egy gazda élete nem teszi lehetővé többet a kutyatartást, de ekkor annak a kutyának a sorsa újra a tenyésztő kezébe kerül, ő gondoskodik az elhelyezéséről.

A Tenyésztők feladata a fajták fenntartása, megőrzése az utókor számára. Ha ezt nem tennék többé, eltűnnének a fajták, eltűnnének a jól szocializált, egészséges kutyakölykök, ad abszurdum eltűnhetne Nemzeti Kincsünk a kilenc magyar kutyafajta is. Maradna helyettük sok bizonytalan származású, labilis idegrendszerű, gyenge egészségi állapottal bíró, szaporítótól származó „fajtatiszta” kutya és számtalan keverék. Kicsit sarkos hasonlatként felmerül bennem a kérdés, hogy a harmadik világ túlnépesedési problémáját vajon megoldhatnánk-e úgy, hogy ráparancsolunk Európa lakosságára, hogy átmenetileg szüntessék be a gyermeknemzést…?

A Tenyésztők felelőssége az általuk tenyésztett fajta egészséges, funkcionális populációjának fenntartása.

Nagybetűs Tenyésztőt -és nem tenyésztőt- találni azonban sokszor nem könnyű feladat, de nem lehetetlen. Ha tudatos vásárlók vagyunk, mégis megéri a „kutatómunka”: igényességről, felelős gondolkodásról tesz tanúbizonyságot és hosszú, boldog kutyás évek, új barátságok, tanulás, elégedettség lesz a jutalmunk.